Aztán jött Tirol, Ausztria...a pokol...az elszigeteltség, ostobaság és korlátoltság világa, a magány és pökhendiség netovábbja, a terror és megalázás melegágya.. szerintem kicsit be voltak baszcsizva a világ hatalmas külpolitikusai, amikor feltették a bélyegeket az országokra, hogy melyik a fejlett a fejlődő és a 3.világbéli...Tirol lett volna a 4. világbéli, csak addigra annyira hullák voltak, hogy véletlenül az első kategóriába került... Az egy olyan költözés volt, hogy kb Nigériába is költözhettünk volna, de inkább az Antarktiszra. A gigafalu bakker...hagyjuk...
Szóval Bécs...egyelőre olyan mint Szombathely csak nagyobb. Full olyan érzésem van, mintha csak egy utcával odébb költöztem volna. Csak olcsóbb, kicsit koszosabb, milliószor jobb a tömegközlekedés, de milliószor sz@rabb a kereskedelmi szolgáltatás. Meg nem magyarul beszélnek az emberek az utcán, hanem törökül meg szerb/horvát/szláv-ul. Tetszik.
Kiemelném, hogy igenis található nemzetközi termék (köztük egy csomó magyar is) az élelmiszer üzletek polcain, csak a nyomorék Tirol eteti az ottaniakkal a helyi termékeket (a szállodákban persze ennek a Level 3 szintje van, ugyanis esetenként még a szálloda saját bocijától származó tejet is ihatjuk reggelire - valószínűleg ÁNTSZ sose látta; vagy az unoka orrot túró kezecskéivel készült házi lekvárt ki ne hagyjam), szóval így már kicsit jobban kedvelem Ausztriát. Sőt, egyenesen szem-izgatottság jön rám, amikor egy egész Kotányi-polcot látok a Spar-ban.
Abszolút nincsen osztrákosodási-kényszerem, egyelőre jól érzem magam magyarként, még csak külföldmagyarként sem érzem magam, hiszen ezen a környéken mindenki külföldi :) a szőke hajammal és fehér bőrömmel egészen belföldinek érzem magam :D:D
Nem tudom még mi vár rám itt, de szép lassan próbálok beilleszkedni, hogy ne rettenjek el....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése