Városnézős mászkálós...

Vidéki jürgenként élvezzük a metrózás/buszozás/villamosozás minden örömét, gyakran mászkálunk ide-oda, mások számára teljesen semleges, sőt unalmas helyekre...

Két hete voltunk a 7-ben, valami kézműves kiállítás volt az utcán. Sajnos nem emlékszem a nevére, de nem volt nagy eresztés. Pár árus kínálta a portékáját az utcán, meg egy néni egy széken ülve olvasott fel a 3 fős közönségnek.


Klassz volt meg minden, a babák haláli aranoysak voltak, meg karkötők, csecsebecsék, kézzel festett bögrék...stb...de inkább maradok a Möbelixnél, ott nem 40 euro egy bögre.


Klasszak az ilyen semmittevős, sétálgatós, fényképezős, napot kiélvezős délutánok, mindig lehet találni valami szépet és megragadót az utcákon...




Klassz kis sétálóutcák, régi épületek, óvárosi hangulat...

Amit nagyon szeretek Bécsben, hogy rengeteg jó és tiszta játszótér van mindenfelé. Ugyan nincs még kislurkó a családban, de az tuti, hogy nem fogunk unatkozni, megyünk mindig más játszóteret meglátogatni. Szegény kutya biztosan depressziós lesz, hogy nem tarthat velünk, de így van rendjén, hogy játszótérre nem való a kutya...Pláne a Bogyó...Öt perc alatt biztosítaná a helyszínt a hangjával, tuti nem kiabálna egy gyerek sem...


Önmagát Spittelberg úgy jellemzi, mint egy falut Bécsen belül. Végülis a városrész Bécs második legnagyobb  Fußgänger (sétáló) zónája.
Nyáron befigyel a "teraszozás" (legtöbb vendéglátóhely terasza a szűk sétálóutcán sorakozik szépen egymás után), télen pedig a  Karácsonyi Vásár.



Az 1500-as évek elején fontos kereskedelmi központ volt a helyiek számára, akik saját mezőiken, termőföldjeiken sáfránykertet, szőlőt vagy épp gyógynövényeket termesztettek, és azt csereberélték egymás között.

A törökök nem sok mindent hagytak a városrészből csatározásaik során, így az egész várost újjá kellett építeni. Rengeteg ember költözött ide az ujjáépítés során, egymás hegyére-hátára építették a házakat - kert, csatornázás nélkül. Olyan emberek költöztek ide, akiknek nagyon kicsi vagyonuk volt, és nem engedhették meg maguknak a hatalmas házakban való lakhatást a város előkelő negyedeiben. A házak alsó szintjén boltok, éttermek, de leginkább bordélyházak voltak, az emeleteken egyszobás icipici lakások, amelyeket azonban rengetegen laktak. Prostituáltak, zsonglőrök, akrobaták, újságírók, művészek, írók...mind-mind a városi legendák részesei.

A legendákat életre keltik minden nyáron itt: http://www.theateramspittelberg.at/index.php?id=28

 A városrész a 7. kerület, Neubau része, amely lényegében egy végeláthatatlan művészeti, építészeti és múzeum overdose. A negyed amúgy hemzseg külföldiektől, a bécsi átlagnál magasabb, és elsősorban Boszniából illetve Montenegróból származnak a bevándorlók (majd német, török, lengyel, horvát...magyarok száma elenyésző)

Ebben a kerületben található a Volkstheater és a Reneissancetheater, illetve egy rakás múzeum a Museumquartier-ben (Leopold Museum, Museum Moderner Kunst, ZOOM Kindermuseum, Architekturzentrum Wien, Kunsthalle Wien, Hofmobiliendepot, Bezirksmuseum Neubau...stb.) A művészet kedvelőinek ez egy valóságos látvány-orgia.

Kávézni érdemes betérni a Das Möbel nevű kávézóba a Burggasse-n. A képek magukért beszélnek: http://www.dasmoebel.at/bilder-cafe