Szeptember 4-én vasárnap jártunk a Türkenschanzpark-ban, ami nem csupán a művész fesztivál miatt volt érdekes, hanem mert sikerült kicsit betekintést nyernünk a 18-19. kerületbe is. Imádunk a 10-ben lakni, de ha mennünk kell majd egyszer, az tuti hogy Währing/Döbling lesz a cél...
A 40A busz útvonalának köszönhetően a Hasenauerstarsse villáiban és útszéli gesztenyefáiban gyönyörködhettünk. Utálom a városnéző túrákat - kimondottan irritálnak azok a túrák, amikre az ember befizet, és a "közhely" múzeumokat meg tereket nézi meg - ezzel szemben felül a buszra vagy villamosra, és olyan helyekre jut el, ami egyszerűen lenyűgöző...
mert minden ember más, lehet mást ez nem hat meg :)Visszatérve a Hasenauerstrasse-ra: ki hitte volna, hogy ebben az utcában lakott a 30-as években a Csárdáskirálynő megalkotója, Kálmán Imre (vagy Kálmán Emmerich osztrákul...jesus...)
Nos ilyen, és ehhez hasonló gigantikus, kislányos hercegnős fantáziát beindító palotákkal van tele az utca. Annyira bevonzott a hely, hogy majdnem megfeledkeztünk a lényegről, amiért érkeztünk....
A fesztivál egy giga-nagy parkban volt, ami szintén a Bécsből eddig látott parkok közül a legszebb számomra, a Türkenschanzpark (kb 25x kellett visszakattintgatnom, mire meg bírtam jegyezni, és beírni az útvonalkeresőbe...).
A hely 150.000 nm, ebből 2500 négyzetméteren egy streetball, strandröpi, kosárlabda és deszkás-zóna található. Persze számunkra a legfontosabb az volt, hogy bevihetjük-e a kutyát, merthát a vérebbel az ölben fordulhattunk is volna vissza. De miután jópár nagytestű négylábú lófrált a grundon össze-vissza, ezért menyét-méretű lakótársunkról még a pórázt is levettem.
A park neve amúgy lefordítható, persze jó magyarosan (mint ahogy az Imréből Emmerich osztrákul) így hangzik: Töröksánc...
Wiki azt monja, 1683. szeptember 12-én, Bécs ostroma idején ezen a területen bújtak meg a törökök a lengyel-német-osztrák hadak elől, a csatának viszont az oszmán birodalom súlyos vereségével lett vége (majd aztán ugye röviddel ezután Magyarországról is kiűzték őket).
Maga a fesztivál a művészet különböző formáinak rajongóit gyűjtötte egybe: volt zene, kézművesség, festészet, grafika...stb.
A legkomolyabb megmozdulás szerintem a gyerek-bolhapiac volt,
anyu-apu-gyerek kipakolta a használt cuccaikat egy plédre, és centekért eladták nap végére mindenüket.
Amúgy a feszt simán megállhatta volna a helyét egy gasztro fesztiválon is, olyan felhozatal volt kajákból, hogy majd kiugrottak a szemeim...némi nyálcsorgás néha jelentős gondokat okozott a számban....a Bogyó pedig illat-túladagolásában prüszkölt.
Volt magyar külrtőskalács (nem osztrákok, hanem magyarok árulták), lángos, hot-dog. Az indiai sátor azért 500 méteres körzetben tuti vitte a pálmát...nem igazán volt konkurenciája a körzetében.
Hallgattunk blues-t, pózoltunk fészbúk fotókat, nézegettünk porkréta emós rajzokat, láttunk festett papagájokat, üldögéltünk a fűben, kinevettünk magyarul veszekedő családokat (nincs is annál jobb, mint magyarul veszekedni nyilvános helyen abban a hitben, hogy senki nem érti)...
egyszóval volt minden, ami egy jó vasárnap délutánhoz kell...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése