Munkakeresés...

Őszintén szólva egészen máshogy képzeltem az álláskeresést itt Bécsben. Azt hittem, hogy feltesznek egy állást reggel, az délutánra már nincs meg. Ennélfogva nem is nagyon keresgettem a kiköltözés előtt.
Röviddel a kiköltözést követően elkezdtem beadogatni az önéletrajzomat. Rá kellett hogy jöjjek, hogy itt aztán nem sietik el a dolgot. 1-2 hét, mire átnézik a fejvadászok vagy HR-esek az önéletrajzokat, majd behívnak interjúra. Ezután kb 2-3 vagy akár 4 hétbe is beletelik, mire minden jelöltet meghallgatnak, és visszajeleznek, hogy felvettek-e vagy sem.

A legeslegelső interjúm annál a cégnél volt, akinél dolgoztam Magyarországon is, csak a bécsi telephelyen. A HR manager és a HR generalista is csupán két hónapja volt ott, gyanítom többet tudtam a cég arculatáról, mint ők ketten együttvéve. A pozi végül nem sikerült létszámstopra hivatkozva, de nyilvánvaló volt, hogy nincs odavágó tapasztalatom. Ezt megmondhatták volna nyugodtan. Az interjú szépsége az volt, hogy a HR mgr viccesen odavágta az interjú végén, hogy milyen szerencsém van, hogy a magyar telephelyen dolgozom, mert külsősként be se hívtak volna, mert nem a német az anyanyelvem...vágott egy fityiszt az arcomba a diszkrimináció...

A második interjúm egy olyan cégnél volt, amelynek a magyar telephelyén dolgoztam régebben, jó sok éven keresztül. Egy olyan pozira jelentkeztem, amit még nem csináltam, de közvetlenül a közelében dolgoztam. A két részleg szorosan együttműködve tevékenykedett, és voltak feladatok, amiket együtt vagy egymást helyettesítve kellett megoldanunk. Tehát nem csináltam, de tudtam miről van szó. 3 nő interjúztatott: az igazgató, a társ-részlegvezető és a HR-es. Olyan szinten beszopattak sztenderd-kérdésekkel, hogy idegességemben össze-vissza hebegtem habogtam. Nem tudtam jól kivágni magam gyökér kérdésekből. Nem tudom, hogy sikerült volna-e, mert röviddel az interjú után visszavontam a jelentkezésemet emailen.

Itt volt az első töréspont, mégpedig az, hogy vannak olyan "kanyarok" az önéletrajzomban, amikben nincs összefüggés, és azt sugallják, hogy össze-vissza ugrálok a munkahelyeken. A valóság az, hogy ha nincs munkad, de törlesztened kell a hiteledet, akkor bármilyen utadba akadó munkat el kell vállalnod. Legalábbis én így gondolom. Éhen halok, vagy kanyaros lesz az önéletrajzom....Ezt persze nem lehet elmondani egy interjún. Mint ahogy azt sem, hogy mi az 5 éves tervem. Nem nagyon értem ezt a kérdést, különösen akkor nem, amikor a svájci frank 1 hát alatt 30 forintot ugrott felfelé. A jövő hónapomat nem tudom megmondani, nemhogy 5 rohadt évet...
Választás elé álltam. Vagy igazat mondok az interjún, és sajnáltatom magam, hogy milyen szar egy magyarnak, vagy betanulok egy sablon PR szöveget, a sz@r sablon kérdéseikre. Nos mivel hazudni nem tudok, és nem akarom hogy sajnáljanak, ezért vegyítettem a kettőt.

Azóta voltam két interjún is, mindkettő viszonylag jól sikerült. Az egyik így utólag még vicces is, mert egy idióta interjúztatott, aki előadta, hogy milyen sokrétű, fontos és jelentőségteljes a munka. Ja és hogy jó sok túlóra van. Belekezdett, hogy milyen sok feladata van egy asszisztensnek (az voltam előtte is, így jól tudom mi a dolga egy asszisztensnek): mint például feltölteni az igazgató  úr hűtőszekrényét (akinek van saját asszisztense), összeszedni az üres üvegeket, a kiküldetéseket szervezni (amiket az utazók maguk csinálnak egy software segítségével)...stb stb stb egy 100 fős cég részére. Úgy, hogy a meeting termeket a 2 recepciós intézi. Szegény nő...vagy inkább szegény cégvezető... 5 asszisztens egy 100 fős cégre??? atyaúristen....az előző cégemnél 2 fő volt 1200 főre....

nos, most épp visszajelzésekre várok, illetve holnap megyek az Austrian Airlines-hoz egy 10 (!!!) órás interjúra, vagyis egészen pontosan Assessment Centerre. Mindenre felkészültem, de gyanítom még így is fognak nagyon fura meglepetések érni...:)