Valószínűleg már a lakáskeresésben elfogyott az összes energiám. Nagyon nagyon erőteljesen koncentráltam arra, hogy megtaláljuk a tökéletes lakást. Ha nem lennék ennyire maximalista, meg nem ragaszkodtam volna görcsösen a kifogásaimhoz, akkor kb 1 hét alatt találtunk volna egy kérót - aztán kb 2 hónap után sírva menekültem volna haza. Szerencsére meghozta gyümölcsét a stressz, és most békésen kopogtatom a körmeimet a billentyűzeten munkanélküliként itt Bécsben.
Miután aláírtuk a lakásbérleti szerződést, két hét állt rendelkezésre az összepakoláshoz és a költözés megszervezéséhez.Minden nap bepakoltam 3-4 dobozt, hétvégén pedig a cuccok nagy részét összepakoltuk. Annyira jól ment az első héten, hogy nem is nagyon izgattam magam a többi szerveznivaló miatt. A nagy kérdés az volt, hogy a bútorainkat mivel fogjuk eljuttatni Bécsig. Megnéztem a bérautós oldalakat, de kb 40-50.000 HUF lett volna egy napra benzinnel. A Möbelixes autót el lehet vinni 35 EUR-ért, ha van az embernek Möbelixes kártyája, de benzinnel úgy is 30.000 HUF caklipakli. Elmentem a Praktikerbe, hátha lehet utánfutót bérelni. Naná hogy lehet 5.000 Ft-lrt, de kivinni a határon nem lehet. Láttam útközben ilyen furgonokat szaladgálni telefonszámmal meg emaillel az oldalán, de azok meg nagyrészt Pesti cégek...szóval...maradt a szívesség...felhívtam a bátyámat, hogy nincs-e utánfutója. Akkora szerencsénk volt, hogy felajánlotta, hogy valamelyik nap kifurgonozza a cuccokat. Elsősorban hétköznap lett volna neki jó, de aztán lebeszéltem róla, mivel az utcába még csak-csak bejön, de megállni...meg még kipakolni is...sünös vége lesz...
Szombat reggel 8-ra beszéltük meg. 8-kor hívott az Andris, hogy nem találja a személyijét, amit valószínűleg a munkahelyén hagyott, így csak 10 körül ér ide. No problem, közben segítségül hívtuk Párocskám egyik haverját, még szerencse, hogy épp ráért, így segített pakolni. Andris megérkezett 11-kor, már megnyugodva, ugyanis a személyije végig vele volt....nem vagyunk rokonok??? :D
Épp hogy befért minden bútor a kocsiba. Ágy, kanapé, asztal, székek, kislámpa, kislámpa, még vagy két kislámpa, nagylámpa...stb. A dobozokat benyomattuk a Twingoba, aztán uccu neki karaván. Nagyon cool volt az út, pláne azért, mert Kőszegen még felvettünk horogra egy 6 méteres hajót (igen egy olyan yachtos vitorlás hajót), ugyanis bátyóék egybekötötték a költözés egy dunai hajózással Bécsben:) na ott letettem arról, hogy az utcácskánkba bejussunk, már elképzeltem, ahogy megállunk a legnagyobb dugóban egy kereszteződésben egy hajóval...áááá...persze a bátyám okosabb nálam, és lerakta a hajót egy benzinkúton. Kb fél óra alatt kipakoltunk (vagyis a fiúk), és indulhatott is az összeszerelés.
Egy nap alatt berendezkedtünk, a cuccok nagy része az új helyére került. Persze...én azt hittem hogy a nagy részével megvagyunk. A pokol pedig csak ezután jött. A költözést követő héten még Szombathelyen dolgoztam, így minden nap Bécsből ingáztam Szombathelyre...azért ez mekkora...ki az aki Magyarországra ingázik Ausztriából...heheheee :) azért egy hétig belefért.
Reggel 6-kor indultam, leraktam a kutyuskát a lakásban, 8-kor kávé a csajokkat, majd indul a munka. Egész héten az új kolleginával tanultunk be, mellette még munka, meg lezárások...fhuuh...délután 3-kor lakásba, kutyasétáltatás, dobozok lehordása a kocsiba. Körülbelül a harmadik napon kezdtem kétségbe esni, hogyha a cuccok nagy része már Bécsben van, akkor mi ez a sok sz@r, amit minden nap göncölök? Napi kb 6-7 dobozzal megtömtem a Twingót, és nem lett kevesebb, az új lakásban meg már overload volt...na ezen annyira bestresszeltem, hogy a cuccaink felét kb kivágtam a kukába, meg elajándékoztam...
Költözést követő második héten tűnt el az utolsó dobozmaradvány is, és ezzel megfogadtam, hogy én aztán egy rohadt dobozt nem fogok megmozdítani egy jó ideig, a költözés fogalma egy ideig tabu lesz, és a drága kicsi szervókormány nélküli Twingómba egyetlenegy rakománydarabot sem fogok egy jó ideig bepakolni...végeztem veled, Költözés...elegem van...látni se akarlak többé... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése